Emily - Vadászat 

Véleményed

Furcsa találkozás

Kora reggel van, még a nap is alig süt be a kis motelszoba ablakán. Emily az ágyon alszik a ruhái és a többi holmija ,mint mindig szanaszét van dobálva. Hát nem éppen a rendszeretésről híres, mondjuk a szoba sem valami nagy. Semmi különleges nincs benne, van egy szokványos ágy, mellette egy polc és egy kis kredenc, a bejáratnál egy konyha szegényes felszereléssel, egy kis kerek asztal és egy hozzá egyáltalán nem passzoló szék. De hát nem válogathat ember lánya ha épp vadászat közben van. Az óra hétre váltott így az ébresztő elkezdett sípolni.

-Mi az isten?! Kérdezte Emily mérgesen aztán felkapta az órát és a falhoz vágta. Nem volt valami nyugodt éjszakája, nem tudta elkapni az alakváltót aki kicsi gyerekeket rabol el a szobájukból és kínoz meg. Egyszer már majdnem elkapta, de kicsúszott a kezei közül. Lassan kivánszorgott az ágyból, útközben még levert véletlenül egy két dolgot, de azért sikeresen eljutott a fürdőszobáig. Ott felöltözött rendbe hozta a haját aztán kiment a konyhába csinálni valami reggelifélét. Mint általában feszülős farmer és egy fekete póló van rajta, hosszú fekete haját kibontotta.

-Ohh remek! Megint nincs semmi kaja!  A hűtő üres volt csak egy kevés tej meg egy félig megrágott sajt volt benne ,aminek éppen csak nem nőtt lába és mászott el. Emily kivette tejet, beleszagolt majd megitta annak tartalmát. Egy laza mozdulattal elhajította az üres zacskót a kuka felé ,de nem talált bele így mellé esett. Emily mintha nem is látta volna bement a hálóba. Tudta ,hogy a démon csak este támad ezért fogta a pénzét berakta a farzsebébe és elment. A szobát bezárta majd a szemközti netkávézóba ment enni valamit. Leült egy számítógéphez és rendelt egy szendvicset cólával. Elkezdett böngészni a neten ,megnézte a leveleit is ,de ami tény ,hogy nem voltak barátai így levelet sem kapott. Még soha senkitől. Csak azok az idióta reklámok amik mindig jönni szoktak. Emilyt nem lepte meg, de azért a szíve mélyén szomorú is volt. Kis idő múlva kihozták a rendelését majd miután megette visszament a szobájába ahol ott is maradt amíg sötét nem lett.

-Oké! Megyek! Mondta (jobb híján) magának a tükörbe. Felhúzta kényelmes csízmáját, összeszedte a vadászathoz szükséges dolgait majd kiment és beült a Chevy Impalájába. Gyönyörű éjfekete autó volt, mikor elfordította a kulcsot a magnóbol halkan ,de azért hallhatóan az ACDC szólt. Ez mindig megnyugtatta Emilyt. Bár sosem mutatta ki azért néha ő is félt, nem csak a vadászattól hanem attól is ,hogy kié lesz az autója ,hogyha ő meghal. Ezen néha elszokott mélázni ,de hamar összeszedte magát és a tópart felé vette az irányt. A legutóbbi támadáskor az alakváltó ott volt ,de Emily keresztül húzta a számításait. Sikerült kivinnie egy kisfiút akit aznap vitt el ,de mikor visszament ,hogy megölje az alakváltót az ráborított egy sor szekrényt. Éppen csak ,hogy túlélte de mikor magához tért annak a mocsoknak hűlt helye volt. Nyilván azt hitte megölte őt és ezért hagyta ott. Emily a meglepetés erejével akart támadni, úgy tervezte ,hogy megvárja míg az alakváltó megkezdi a szertartást és még mielőtt kárt tehetne a gyerekben beront és megöli. Szép kis elmélet, de sajnos sosem szokott ilyen simán menni a dolog. Mikor odaért a tóparti eldugott házhoz a kocsiját elrejtette a fák közé. Ő kiszállt majd a ház végéhez sietett. Felmászott az egyik ablakhoz és onnan figyelte mi történik. A házban minden koszos és régi volt, csak néhány gyertya világított benn. Egy nagy asztal tele volt mindenféle aranyból készült edénnyel meg fényképekkel amik a rituáléhoz kellenek. Kis idő sem telt el mikor megérkezett az alakváltó , férfialakban kezében egy gyerekkel.  Arcát egy sebhely díszítette, amit még tegnap este Emily okozott neki. A kislány pizsamában volt és alig lehetett több négy évesnél, biztosan elkábította valamivel ,mert még aludt. Emily halkan lemászott és visszament a kocsijához. Felnyitotta a csomagtartót amiben rengeteg fegyver volt. Kések, pisztolyok, némi szenteltvíz, kősó és kis könyvek. Emily kivett belőle két pisztolyt, egyiket elrakta a csízmájába tartalékként a másikat meg fogta a kezében. Halkan lecsukta a csomagtartó tetejét aztán szusszant egyet és elindult a ház felé. Körbejárt majd ugyanott ment be ,mint tegnap, a hátsó ajtón. Belopózott és elbújt egy szekrény mögé, de amint látta ,hogy az a rohadék nincs ott odaszaladt a lányhoz aki még mindig eszméletlen volt. Szegény oda volt kötözve egy székhez, de még sértetlen volt. Emily lerakta a fegyverét maga mellé és elkezdte kioldozni a lányt. Már majdnem végzett vele amikor nevetést halott a háta mögül.

-Oh nem lehet ilyen egyszerű. Mondta az alakváltó gúnyos hangon. -Ti emberek olyan kiszámíthatók vagytok. Csak egyet árulj el mi volt a terved? Idejössz kiszabadítod a gyereket aztán megölsz és elkocsikázol a naplementében? Az alakváltó elővett egy kést. –Milyen bájos, ha kicsontoztalak lehet ,hogy te leszek. Elindult Emily felé aki eközben megpróbálta felvenni a fegyverét ,de már későn. Az alakváltó az öklével megütötte és az ütés olyan erős volt ,hogy Emily a földre zuhant.

-Áu! Te seggfej! Mondta Emily miközben a földről próbált meg feltápászkodni. A férfi folytatta volna tovább mikor valaki beugrott az egyik ablakon. Egy másik Emilyvel egyidős lány volt. Felállt majd fegyverét az alakváltóra fogta. -Engedd el amíg szépen mondom! Emily nem tudta mire vélni. Még sohasem látta a lányt nem is rémlett neki ,hogy találkoztak volna felvetült benne ,hogy ő is egy alakváltó ,de ennek nem lett volna sok értelme. Nem volt  ideje gondolkodni. Kihasználta a pasi meglepettségét és behúzott neki egyet az meg a földre terült. Gyorsan a fegyveréért szaladt, mikor felvette az alakváltó még a földön feküdt. Odament és belerúgott egyet amitől az eszméletlen maradt. Aztán az ismeretlen lányra fogta fegyverét. -Nah jó! Te ki vagy és mit csinálsz itt az én vadászatomon?! Emily dühös volt. Utálja hogyha megzavarják a munkában.

 -Hogy én?! Ekkor az ismeretlen is Emilyre fogta a fegyverét. -A te vadászatod?! Te hülye most mentettelek meg! És honnan tudjam ,hogy nem vele vagy? Ja és egy köszönöm is jól esne. Így álltak egymásra fogott pisztollyal. Emily szóhoz sem jutott. Persze tudta ,hogyha a lány nem jön akkor meghal, de akkor is csak arra tudott gondolni ,hogy ez a csaj belekontárkodott az ő dolgába. –Te nem vagy százas! Miért ütöttem volna meg ha vele vagyok?! Emily értetlenül nézett. –Ez igaz! Oké… de a köszönöm még hátra van.  -Jól van kösz! De ki vagy te? Ez a köszönöm olyan volt mintha fájt volna neki. Utálja kimutatni az érzéseit. Még nem bízott a lányban így a fegyverét sem rakta el. -Bobby vagyok, Bobby Singer. Mutatkozott be a lány aki ekkor leeresztette a fegyverét. Emily is így tett kis habozás után. -Ahha, én meg Emily vagyok. Ott álltak egymással szemben mikor Bobby megszólalt. -De hol a démon? Emily lenézett és látta ,hogy a démon már nincs ott. Aztán gyorsan a kislány felé fordult. Ő még ott volt, szóval a démon még vissza fog jönni érte. -Remek! Most nézd meg mit csináltál! Emily dühös volt ,de nem is nagyon a lányra, inkább magára ,hogy hagyta meglógni azt a szemetet. -Én? Nem is az én hibám! Inkább a lányt szabadítsuk ki aztán meg húzzunk innen! Mondta Bobby Emilynek majd a gyerek felé ment. Emily is csatlakozott és segített kioldozni a kislányt. Miután sikerült Bobby a vállára vette. -Menj majd fedezlek! Mondta Emily és mindketten elindultak kifelé. Miután kiértek Emily a kocsijához vitte Bobbyt meg a lányt. -Rakd be! Itt jó helyen lesz! Kinyitotta az ajtót és Bobby berakta a még kábult lányt a hátsó ülésre.

-Jó verda! Mondta Bobby majd becsukta az ajtót. -Tudom! De még dolgunk van! Aztán elindultak megkeresni az alakváltót. Emily nem is értette miért viszi magával  Bobbyt. Még sosem bízott meg ennyire senkiben. Ketten körbejárták a házat ,de a pasi sehol sem volt. -De hol van? Kérdezte Bobby szuszogva, sokat futottak és egy kicsit kifáradt. -Nem tudom! Emily a vizet kémlelte hátha a célpont csónakkal próbál szökni, majd ekkor motorhangra lettek figyelmesek. Bobby ijedten Emily felé fordult.  -A motorom! Mindketten a hang irányába futottak és mikor odaértek már csak azt látták ,hogy az alakváltó Bobby motorján próbál menekülni. Elindult a város irányába. Emily és Bobby elkezdtek lőni rá majd valamelyikük lövése célt talált. A pasas lefordult a motorról. Odarohantak hozzá és még párat belelőttek. Mikor már látták ,hogy teljesen halott Bobby az árokba ugrott. -Te meg mit csinálsz? Kérdezte Emily miközben lemászott Bobbyhoz. -Ez a rohadék tönkretette a motorom! Ha nem öltem volna meg most biztosan megölném újra! Mondta Bobby mérgesen majd fölmászott és belerúgott párat a már halott alakváltóba. Emily követte de csak mosolygott a lány hisztirohamán. Csak most volt ideje jobban megnézni. Hosszú barna haja volt, farmert viselt és egy vörös pólót. Nem voltak rajta ékszerek. Átlagos vadásznak tűnt. -Esetleg elvihetlek! Szólt oda Bobbynak aki még szitkozódott. -A motorodnak úgyis vége. Nem jutnál messzire vele. Bobby félúton volt az örület és öngyilkosság között.  -Honnan tudjam ,hogy bízhatok benned? Bobby tudta ,hogy nincs sok választása. Vagy a lánnyal megy vagy sétálhat amíg valami lakott területre ér. -Felőlem itt is maradhatsz! Nekem mindegy! Emily elindult a kocsija felé majd mikor odaért beszállt de a még indult. A visszapillantóban látta ,hogy a lány jól van. Kis idő sem telt el és Bobby beszállt Emily mellé. Feléfordult ,de nem mondott sokat. -Köszönöm! Emily bólintott, nála ez volt a szívesen, majd elindultak a város felé. Útközben bevitték a kislányt a kórházba, tudták ,hogy a nővérek jelenteni fogják a rendőröknek és így a kislány hazakerülhet. Miután végeztek visszamentek a kocsihoz. -Gyere elviszlek a motelomba. Mondta Emiy és még Bobby beleegyezése előtt elindította a kocsit. Nem mentek sokat a motel közel volt a belvároshoz. Kiszálltak aztán Emily beinvitálta Bobbyt a szobájába. -Nah most itt lakom. Bobby mikor beért meg sem bírt szólalni. Az a kosz és rendetlenség ami uralkodott a szobán számára maga volt a pokol. -Ez komoly? Te itt laksz? Kérdezte tágra nyílt szemekkel. -Igen itt! Talán zavar? Mert akkor el is mehetsz! Emily nem bírta ha az életvitelét ócsárolják. -Nem, nem. Egész lakájos. Bobby becsukta az ajtót,  leült a székre és a szemben álló Emilyt nézte. Nem tudtak mit kezdeni a helyzettel. Bobby ücsörgött szótlan Emily meg leült az ágyra Bobbyval szembe. Sokáig nem szóltak semmit, nem voltak hozzászokva a társasághoz. -Ő, figyu, köszi, hogy segítettél, és sajnálom a motorodat!  -Nincsmit! Már napok óta figyeltem a házat, de téged nem láttalak. Emilynek furcsa gondolatok jártak a fejében. Vágyott egy társra és egy barátra. Hosszas gondolkodás után kibökte amit akart. -Ha nincs hová menned akkor elvihetlek egy darabon. Hova mész? Bobby alig bírt megszólalni. Nem volt hozzászokva ilyen fajta kedvességhez.  -Hát most úgy sehova. Mindig a fura dolgok felé megyek, de gondolom te is. Majd tegyél ki a következő uticélodnál. -Oké! A dolog ennyiben maradt. Bobby elment fürdeni amíg Emily elpakolt egy kicsit. Aztán mindketten lefeküdtek aludni. Bobby az ágyon Emily a földön aludt. Kicsit gyanakvó volt ezért egy pisztolyt ott hagyott az ágy alatt. Biztos ami biztos. Másnap reggel megint pontban hét órakor csörgött az eléggé leamortizált óra. A lányok felébredtek, és elmentek reggelizni. Közben egyre többet megtudtak egymásról pl. azt ,hogy egyiküknek sincs társa se családja. Nem várja őket senki haza. Emily fejében megfordult,hogy talán lehetnének társak ,de még nem volt itt az ideje ,hogy előálljon az ötlettel. A reggeli után Emily visszament a szobába míg Bobby vett magának egy új táskát és pár ruhát. A kocsinál találkoztak.

-Nah mehetünk? Megvan mindened? Kérdezte Emily miközben beszálltak a kocsiba. -Igen meg! Mi az uticél? -New York. Ott mindig történik valami. Emily elindította az autót, ekkor megszólalt az ACDC. Bobby csak mosolygott. Mindketten szimpatikusak voltak a másiknak ,de még nem tudták mit hoz a jövő. Az út hosszú és még sok minden történhet alatta…

Folytatása következik….

Emily

Következő