Véleményed

1. Fejezet: A kezdetek

A nevem Konrad Gios. Az Úr 1191. évében születtem Genovában. Anyám az Albatrosz fogadó tulajdonosának lányaként látta meg a napvilágot. Apám keresztes lovag. Legalábbis ezt mesélték róla. A Szent háborúk idején több sereg vonult át városunkon és többen el is szállásolták magukat nálunk. A férfi, akit apámnak vélek nálunk vett ki szobát. Azt, hogy anyámmal valóban szerelmesek lettek vagy csak testi vágyaktól kísértve bújtak össze sosem tudom meg. Mindössze egy hónapot töltött a fogadóban mielőtt tovább indultak harcolni a Szentföldre. Többé nem látták. Lehet, hogy odaveszett Jeruzsálemnél, de az is lehet, hogy valahol él még. Talán nem is tudja, hogy létezem, és már soha nem tudja meg. Szegény anyámat elvitte a tüdőbaj mielőtt férfivá értem. Ő már nem mondja el a létezésemet. Jómagam pedig hiába indulnék a keresésére, egy élet is kevés lenne rá. Így hát anyátlanul-apátlanul csak lázadtam a világ ellen. Mindenkinek útban voltam és gonosz kis terveket forraltam. Gyerekként a kedvenc szórakozásommá vált az éjjeli edények tartalmát a szomszédok küszöbére önteni. Aztán figyeltem mikor reggel kilépnek a házukból, és szinte szétveti őket a düh. Aztán ahogy nőttem és erősödtem, mindenkinek elláttam a baját, akinek akartam. Később a lányok és asszonyok váltak a célpontommá. Ott és annyiszor gyaláztam meg őket, ahányszor csak kedvem támadt hozzá. Soha egyikük sem esett teherbe. Sokáig úgy gondoltam, hogy szerencsém van. Ma már inkább büntetésnek vélem. Egy Urunk szeme mindent lát, karja mindenhova elér. Ámen.

Aztán üldözötté váltam, nem kívánatos személlyé. Menekültem, míg végül az egyház utolért. Először fogolyként bántak velem, aztán szövetséget ajánlottak. Megkötöttük, és azután minden, amit tettem csakis a Kereszt Nevében történt.