Novus

 

 

Akadálymentesített oldal
A G-portal Mozgalomról

 

AZ OLDALON FUTÓ VERSENYEK

A kocka el van vetve

A versenyben adott egy dobókocka száma, egy karakter, egy helyszín és egy szituáció. Vajon milyen történeteket tudtok belőle kihozni? A szerencsére most szükségetek lesz.
Leadási határidő: 2016. március 20.

----------------------------------------

Kritikus tömeg

Nem túl bonyolult kommentverseny. A lényege, hogy minél több műnél írj pár sort, véleményt a szerzőnek. Három havonta nullázódik a szám, a részletek a linkre kattintva, elérhetőek.
Következő nullázódás: 2016.  május 1.

 

 VIHARSAROK

 Főoldal
Oldal
Művészek
Kapcsolat
Könyvajánló
Idézetek

Unaloműző

OLVASÓSAROK

Fanfiction
Regény
Novella
Vers
Egyperces
Színdarab

Versenymű

MŰVÉSZSAROK

Könyvtár
Kritika-iroda
Küldj be te is
Pályázatfigyelő

 

facebook hivatkozás levélküldő hivatkozás

HETI NYELVTAN

Cikkírókat felveszünk!
Érdeklődni a novus@hotmail.hu e-mail címen.

Addig is az Archívumban az eddig feldolgozott témák megtalálhatóak. 

 

Apróhirdetések

Iratkozz fel a
NOVUS POSTAGALAMBJÁRA,
hogy havonta értesülhess a legfrissebb információkról.

---------------------------------------

SEGÍTS A HANGODDAL

Egy olyan kezdeményezés tagja lehetsz, mely segít a látássérülteknek elolvasni, meghallgatni egy könyvet. Bárki jelentkezhet önkéntes alapon. Részleteket a linkre kattintva olvashatjátok.

---------------------------------------

LÉGY A SZERKESZTŐSÉG TAGJA

Szerkesztőségi tagokat keresek a Novus aktualitásának és frisseségének megőrzése érdekében. Több pozíció is üres, úgyhogy szabad a pálya a jelentkezésben. Részletek a linkre kattintva, vagy pedig a novus@hotmail.hu címen.

---------------------------------------

Rose Woods könyvei az Adamobooks kiadónál. Kapj rá te is!

 

SZERZŐI JOGOK 

A Novuson található történetek az oldal szerzőinek munkái. Kizárólag az ő hozzájárulásukkal publikálhatóak máshol. Ha itt nem éred el őket, vedd fel velem a kapcsolatot (novus@hotmail.hu) és segítek.

 

Véleményed

 

4. fejezet: Védelmezők terme

 

 

Miután eredménytelenül átvizsgáltuk a termet, egy kupacba hordtuk a goblin tetemeket. Marcus atya olajat merített egy különálló fali csatornából és végig locsolta a halottakon, ezután szólt Kharidornak, az északi barbárnak, hogy gyújtsa meg a máglyát. Szörnyű szag lepett be mindent. Marcus atya persze mindenkit ismert. Pontosabban mindenkiről tudott mindent. A vissza úton sokkal nyugodtabban haladtunk, így szóba elegyedtem a pappal.

-          Atyám, az én nevem Konrád…

-          … Gios. Tudom, fiam! Én Marcus atya vagyok – Mosolyogva nyújtotta felém a jobbját. Azonnal elnyerte a bizalmam, már biztos voltam benne, hogy valamikor ő is harcosként élt. Nincs pap, aki baráti kezet nyújt. Éreztem a szorításán, hogy valamikor nehéz fegyvereket forgatott az imakönyvek helyett.

Figyeltem az arcát és sugárzott belőle a bajtársiasság.

-          Ön nem volt mindig pap…

-          Valamikor én is vértet és kardot viseltem. Egy napon megtalált az egyház, és én már nem vágytam az öldöklésre, szükségem volt a hitre és szüksége volt az egyháznak rám. Ismertem a gonosz szinte minden arcát – személyesen. Le kellett írnom mindent, amit tudtam és tapasztaltam. Tizenöt év telt el az óta, és a hit sok mindent megtanított nekem…

Nem fejezhettük be a beszélgetést, mert egyik társunk kiáltására lettünk figyelmesek.

-          Itt egy járat – Zargo, a vékony fickó mutatott az árnyékok rejtekébe. Olaf rögtön arra vette az irányt. Egy derék magasságú lyuk tátongott az északi falon. A viking gondolkodás nélkül dugta be a fejét, majd néhány pillanat múlva vigyorogva fordult felénk:

-          Egy újabb terem!

A következő pillanatban már át is préselte hatalmas testét a szűk nyíláson. Egyenként követtük a vezérünket. Hosszú oszlopokkal kísért csarnokba jutottunk. Bent már csak az egyik falon égtek az olajcsatornák. Valószínűleg a goblinok pusztítása tette tönkre. Félhomályból elindultunk az oszlopok közt. Kriptákat és koporsókat kerülgettünk. Egyre sötétebb lett körülöttünk.

- Fáklyák – mutatott Zargo az oszlopok közé, ahol fali karokban használatlanul pihentek a fáklyák. Mindössze pár darabot sikerült találnunk, de ez már elégnek bizonyult, hogy világosabbá tegyük a folyosót. Most láttuk csak igazán, hogy az enyészet mennyire a hatalmába kerítette a helyet. Úgy véltem itt már jó pár éve nem járt élő, még goblin se. Használhatatlan, a rozsdától szétmállott fegyverek és vértek hevertek a lábunk alatt.

- A papokat nem temetik fegyverekkel – mondtam ki hangosan a gondolatom.

- Ez a védelmezők terme…

Kérdőn tekintettünk Marcus atyára, de rögtön láttuk, hogy ő maga is mennyire le van döbbenve a látottaktól.

-          Olyan harcosok voltak, mint ti! Az egyház érdekeit védték…fegyverrel. Ennek már több száz éve, eddig csak azt hittem, hogy ők legendák.

-          Miért lennének azok? Mi is létezünk, pedig az emberek nem is tudnak rólunk – kérdeztem.

-          A történetekben ezek a harcosok természetfeletti erővel rendelkeztek. A mai napig nem ismertük a terem helyét, ahol…

-          Ahol, mi történt atyám – ezt most Zargo kérdezte.

-          Nagyszerű harcosok voltak. Az egyház egyesítette őket a Gonosz elleni végső küzdelemre, de…

-          Mi, de – Olaf agresszíven lépett a pap elé.

-          …de elbuktak, és szolgákká váltak.

Többen felhördültünk.

-          Kinek a szolgái lettek – kérdezte valaki.

Kíváncsian fordultunk arra. Muya nézett kérdőn a papra. Vékony testalkatú, akárcsak Zargo, de alacsony alak, aki ráadásul idétlenül vigyorgott és zavarba is jött, amiért a figyelem középpontjába került.

-          Bocsánat atyám, az öcsém nem kíváncsi a válaszra – mentegetőzött Zargo és dühösen nézett a testvérére.

-          …de – kezdett bele Muya, de bátya összeráncolt szemöldöke nem engedett meg további közbeszólást – bocsánat atyám!

-          Akkor mi mit akarunk itt – kérdeztem – ha ezek a hősök elbuktak, akkor mi, akik csak egyszerű harcosok vagyunk… akkor mi mit akarunk?!

-          Eddig csak azt hittük, hogy az egész egy hóbortos krónikás írása – folytatta Marcus némileg higgadtabban – eddig semmi jele nem utalt a történet valódiságára.

-          Kutassuk át a sírokat – ajánlotta Khalidor, az északi barbár.

-          Ez az –kiáltotta Olaf – átnézni a sírokat!

Egyedül Muyának tartott sokáig, mire rádöbbent, hogy miért kell megszentségtelenítenünk a hősök nyughelyét. A Gonosz nem csak a lelket, de a testet is magával ragadja, ha a testek, vagy azok maradványit megtaláljuk, akkor a történet téves, de ha nem, akkor az Úristen óvjon meg minket!

-          Ne! Nem szabad a holtakat megzavarni – kiáltotta rémülten Marcus atya.

-          Nincs más választásunk – ezúttal én beszéltem olyan higgadtan, mint az előbb ő. Hangos dörrenéssel zuhant le egy kripta teteje.

-          Itt van egy – szólt valaki hátulról.

-          Itt is!

-          Ebben is – ismertem meg Zargo hangját.

-          Zarg… – nyöszörgött Muya.

-          Mi van már – kérdezte ingerülten a bátya.

Aztán csend lett, csak a kisebbik testvér nyögdécselését lehettet hallani. Kíváncsian fordultam abba az irányba. Muya egy kripta mellett állt. Vékonyka válla felett pislogott rémülten ránk. Nehezen tudott csak felénk fordulni. Ekkor meghűlt ereinkben a vér. A kriptából egy kéz látszott ki, pontosabban egy rothadó alkar, melynek ujjai a fiatal harcos nyakára fonódtak. Döbbenten meredtünk a látványra még akkor is, mikor egy koponya emelkedett ki a sírból. Aszott bőr égett a csontra és egy rozsdás sisak alól üres szemgödrök tekintettek felénk.

A nyílvessző felsértette a fülemet, miközben a levegőt hasítva szállt végig köztünk, hogy végül a valamikori hős homlokába fúródjon. A koponya leszakadt a nyakcsigolyákról és hangos koppanásoktól kísérve tűnt el a sötétben. A rothadó kéz még mindig foglyul tartotta Muyát, de Khalidor egyetlen ugrással ott termet és hatalmas kétélű pallosával lesújtott. Csuklónál szelte le a gyilkos végtagot. Az ujjak erőtlenül hullottak le Muya nyakáról. A súlyos csendben néhány megkönnyebbült sóhajt lehetett hallani. Én a fülemet fogtam, melyből vér szivárgott. Tudtam, hogy az íjász lány okozta a sérülést, mégsem fordultam hátra szemrehányó tekintettel. Mozdulatlanul álltunk és vártunk mindannyian. Sejtettük mi fog következni. Vérem végigfolyt az alkaromon és a könyökömnél összegyűlt, hogy cseppé duzzadva lehulljon a padlóra. Marcus atya odanyúlt és tenyerével fogta fel.

- Ne hulljon vér a padlóra – suttogta remegve.

- Ez a rohadék – toporzékolt Muya – felsértette a nyakamat!

Mielőtt megakadályozhattuk volna, egyetlen széles mozdulattal seperte le nyakáról a szivárgó vért.

-          Ne – ordítottuk egyszerre az atyával, de elkéstünk.

A vércseppek több apróbb cseppé szakadva hullottak szerteszét. Néhányan kérdőn tekintettek ránk, de ekkor már nem fogtam a fülem. Mindkét kezemmel a kardomat markoltam és vártam, hogy mi fog történni. Többen a példámat követve, harci pózokat vettek fel. Kinek – kinek fegyveréhez alkalmasat. Nem kellett sokáig várnunk. A neszek felerősödtek és egyre hangosabbá váltak. A törmelékek megmozdultak és ruhafoszlányos tetemek másztak elő. A kripták tetejét csontvázkezek lökték félre. Khalidor cselekedett a leggyorsabban. Lesújtott és hangos csontropogás kísérte táncát. Három élőholttal is végzett, mire mi felocsúdtunk.

Minden honnan holtak másztak elő. Legtöbbjükről már lerohadt a hús és csak fehér csontvázuk maradt. Hirtelen olyan sokan lettek, hogy nekünk összébb kellett húzódnunk. Kardommal alulról felfelé vágtam, először jobbról, majd balról. Hangos recsegés töltötte be a csarnokot. A holtak némán küzdöttek. Nem voltak fürgék, de sokukat két- háromfelé kellett szelni, mire elpusztult. Rozsdás fegyvereikkel semmi esélyük nem volt ellenünk. Hatalmas túlerejük, mégis meghátrálásra kényszerített minket. Egyik társunkat egy csontkéz ragadta ki közülünk, már nem tudtunk segíteni rajta. Halálsikolya vérben fuldokló bugyborékoló hangba veszett. Ő volt az első halottunk. Még a nevét sem tudtuk.
   - Gyorsan át a nyíláson – hallottam Marcus atya hangját. Szemem sarkából láttam, ahogy az íjász nő átsiklik a lyukon, majd sorban a többiek.
   - Menjetek – Olaf hátra sem nézve utasított minket – én maradok utolsóként!
   Néhány pillanat alatt a másik teremben vártuk a vikinget. Hallottuk a csatazajt és meredten figyeltük az átjárónkat. Aztán csend lett, de azon nyomban Olaf vetődött közénk. Ezúttal is kisebb horzsolásokkal úszta meg az összetűzést.
  - Befedni a lyukat – Kiáltotta a pap.
  - Nem – zihált Olaf – el kell pusztítanunk őket! Aratni fogunk – vigyorgott.
   - Ti hárman – adta ki az utasítást – álljatok a lyukhoz, vágjátok őket, a többiek addig pihennek, majd váltjuk egymást.
   Terve megállta a helyét. A holtak egyesével bújtak át a résen, hogy azon nyomban szétzúzzuk csontjaikat. Sok időbe telt még így végeztünk velük, de közben nem sérült meg senki. Közben a maradványaikat félre kellett sepernünk, hogy szabaddá tegyük az utat a többi társuknak.
   - Megsebesítettél – léptem oda az íjászhoz.
   - Túl sokat fészkelődsz – olyan pimasz és egyenes szavakkal válaszolt, hogy elnevettem magam. Megfordultam és indultam a többiekhez.
   - Legközelebb pontosan lőj – hagytam rá.
   - Én pontosan lőttem – felelte sziklaszilárd komolysággal – te léptél bele a vessző útjába.
    Elgondolkodtam a szavain és rájöttem, hogy igaza van. Amikor megláttam Muya nyakára fonódott kezet, ösztönösen mozdultam, hogy segítsek neki. Ekkor talált el a nyílvessző. A lányra néztem. Szemeivel érdeklődően figyelt.
   - Bocsáss meg, igazad van! A nevem Konrád Gios, hölgyem!
Láttam, hogy meglepődik. Csak néhány lélegzetvétellel később viszonozta az etikettet.
   - Saliyana Sol Ivoly Ianna Joan Haliol.
   - Megbocsáss – rebegtem, mert egy szót sem értettem.
   - Saliyana – ismételte.
   Milyen érdekes neve is van, gondoltam, de nem értettem. Az egyház harcosaként bejártam már szinte az egész világot, de ilyen nevet sehol nem hallottam még.
   - Konrád – Marcus atya hangja billentett ki a gondolataimból – gyere fiam, hadd lássam el a sebed.
   - Csak egy karcolás atyám – szabadkoztam.
   - Amiben szép lassan elvérzel! Ráadásul láthattad, mit okozhat egy csepp lehulló vér.
   - Ha megengedi atyám – szólt közbe a lány – én okoztam a sérülést.
   - Felőlem – legyintett Marcus atya és elindult, hogy a többiek sérüléseit is szemügyre vegye.
    Csak most vettem észre, hogy az íjász kesztyűt visel. Az először azt gondoltam, hogy nehéz lehet így az íjat használni, de amikor levette őket, megláttam a kezét. A bőre túl finom, valóban egy lány kezei, nem pedig egy harcosé. Az íj használata nem ezeknek a finom ujjaknak való.
Aztán olyan következett, amely idegessé tett. Egy darab ruhafoszlányt vett elő. Miközben a fülemet látta el, a másik kezével elfordította a fejem, hogy jobban lássa a sérülésem. Az érintése oly finom és bársonyos volt, hogy szinte beleszédültem. Magam sem tudom, hogy mennyi ideje már, hogy az egyházat szolgálom, de az óta nem érintkeztem nővel. Talán az ifjú koromban ellenük elkövettet gazságok okozta lelkiismeret miatt, vagy, mert túl sok rosszat láttam és ez megkeserített. Eddig fel sem tűnt a hiányuk.
    Kővé válva álltam és vártam, hogy befejezze. Magam sem akartam elhinni, de Saliyana felkorbácsolta a bennem nyugvó férfi-állatot.
Eközben a harcostársaink végeztek a pusztítással. Néhányan újra átmásztak a nyíláson, hogy felderítsék a termet. Én is menni akartam, de Olaf már ekkorra összeállított egy kisebb csapatot. A mi dolgunk a nyílás védelmezése lett.
Amíg várakoztunk, Marcus atya elmondta, hogy Zargo önként jelentkezett a terem felkutatására. A vékony harcos azelőtt tolvajként élt. Nagyon ügyes és semmi nem kerüli el a figyelmét. A múltban elkövette azt a hibát, hogy olyan embereket fosztott ki, akik bérgyilkosokkal kerestették. Az egyház alkut ajánlott neki, és cserébe megvette a szabadságát ezektől, az emberektől.
   Hamarosan visszaértek a felderítésből. Elmondták, hogy a Védelmezők terme alig nagyobb annál, mint ameddig eljutottunk. Olaf utasítására alakzatba fejlődtünk és visszaindultunk a központi terembe.


Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.    *****    Amway termék elérhetõ áron!Tudta, hogy az általános tisztítószer akár 333 felmosásra is alkalmas?Több info a weboldalon    *****    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierjèt!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre