Véleményed

7. Fejezet: Az óriás

Mind ott álltunk az ajtó előtt. Álltunk és nem tudtuk mit mondjunk. Meglepetésként ért minket, hogy találtunk egy fallal körbevett területet. Körbejártuk, de csak egy régi korhadt fa ajtót találtunk. A bejárat. Mi lehet bent? Valami nagy ember sírja? Kincs? Lehet, hogy nem is bejárat, hanem kijárat?

Álltunk ott értelmetlenül. A vezérünk maga mellé rendelt egy csapat harcost. Óvatosan meglökte az ajtót. Nem nyílt ki. Nagyon rúgott rajta, mire kiderült, mi okozta a problémát. Az ajtó felénk nyílott.

-          Utánam – utasította a csapatát. Alighogy mind bementek, valami morgást hallottunk, majd ordítozást. A csapat tagjai egyenként rohantak ki. Siegfried zárta a sort. Bezárta az ajtót, majd neki vettette a vállát.

-          Segítsetek – ordította halálra rémülten.

Ekkor valami bentről neki ment az ajtónak. Már négyen támasztották, mégis a taszítás ereje a földre söpörte őket. Néhányan odaugrottunk, hogy tartsuk az ajtót. A bal vállam belezsibbadt az újabb lökésbe, amely bentről érkezett. Aztán még egy és hatalmas reccsenés. Elhátráltunk, mert már fölösleges lett volna tartanunk. Az ajtó megadta magát. Szilánkeső terített be minket, amikor az a valami kizuhant. Porfelhő lengte körül. Először azt hittem, hogy valami hatalmas állat, de ahogy felemelkedett, megfagyott az ereimben a vér. Ember, vagyis emberféle teremtmény. Khalidor eltörpült a maga hét láb magasságával a szörny mellett. Magasan tornyosult felénk. Óriás, mint az ősi idők sárkánylovasai. Ám ez nem az Istenek felszentelt harcosa volt. Ruhát nem is viselt. Némi rongy fedte csak lágyéktájon. Karján hatalmas izomköteg feszült, combja egy felnőtt férfi mellkasával vetekedett. Tekintetéből, olyan gonoszság sütött, hogy szinte éreztem a forróságát. Széles pengéjű rövid bárddal rontott ránk. Torkát vadállati ordítás hagyta el, melybe még a levegő is beleremegett.

Első csapásától ketten hullottak el. Testük kettészelve hullt a porba. Valaki lándzsát döfött a hátába. Szalmaszálként seperte félre. Az íjászlányok hátrébb húzódtak, és célba vették, de a harcosok túl közel álltak hozzá, így nem kockáztattak, csak várták a megfelelő pillanatot. Aztán elrepült egy nyílvessző, majd egy másik. Mindkettő a fejét találta el, de éppen csak megkarcolták. Hallottam, hogy Zorgan szavakat motyog. A hideg futkározott tőle a hátamon. A mágus elnémult és tűzgolyót lőtt ki a karjaiból. Pofán találta az óriást, de ahelyett, hogy végzett volna vele, csak jobban feldühítette. A mágus újabb igébe kezdett. Közben egy harcosnak hangos recsegéssel szakadt be a mellkasa a szörny rúgásától. Fegyvereink alig okoztak sérült az ellenségen és a társaimra tekintve, láttam a tanácstalanságot a szemükben.

Néhányan ádázul rohamozták a szörnyet. A barbár Khalidor is többször lesújtott, miközben elhajolgatott az óriás támadásai elöl. Szinte már alig tudtuk megközelíteni, mert legalább tizenöt társunk teteme hevert a földön. A padló síkossá vált a halottak testnedveitől. A harc szinte már lehetetlenné vált. Ekkor Khalidor megcsúszott. Fél térdre érkezett. Miközben villámgyorsan felemelkedett, kardját alulról lendítette meg. A kétélű kard az óriás lábai közé hasított. Az óriás fájdalmasan felordított. A barbár kihasználva a pillanatot, neki ugrott a szörnyetegnek. Többen követték a példáját. Az óriás megcsúszott és hátra zuhant. Fegyvere kiesett a kezéből, de puszta kézzel csépelte a rá rontó harcosokat. Sikerült újra talpra állnia, miközben öklével zúzta be társaim koponyáját.

-          A fegyverét – ordította valaki – használjátok a fegyverét!

Mire oda néztem, ahova esett, már csak azt láttam, hogy Olaf, a csapatunk vezetője, két marokra fogja a hatalmas bárdot és lesújt az óriás combjára. A penge szinte eltűnt a húsba. A szörny ordítása elviselhetetlenül zengte be a csarnokot. Olaf nem tétovázott, újra és újra lesújtott, míg a szörny térdre nem zuhant. Ekkor a barbár egy vízszintes csapással széthasította a teremtmény torkát. A felhasított nyakból feltörő vérsugár mindenkit beterített. Ellenfelünk hangtalanul zuhant elhullott társaink tetemeire.

Olaf viking harci üvöltésekkel hirdette győzelmét. Mind osztoztunk örömében, de közben, az járt a fejemben, hogy a sereg harmada meghalt egyetlen ellenféllel vívott csata alatt. Mi történik, ha többen vannak?