Véleményed

18. Fejezet: Cselszövés

Már egy órája visszatértünk a kapitányhoz. Lejelentetem neki az eseményeket. Persze a mágus és az atya vitájáról nem ejtettem szót. A tárgyakat, átadtuk. Siegfried utasítására Norgen belekezdett a tanulmányozásukba. Egymás után lökdöste félre őket, miután kiderült, hogy értéktelenek. Végül a gyűrű maradt. Egy félórába telt, mire megvizsgálta. Kiderült, hogy a viselője gyorsabbá válik. A lovag nem tartott rá igényt és úgy ítélte meg, hogy azé legyen, aki megtalálta. Zargo mégsem magának akarta. Az öccsének adta, akinek a füléig ért a vigyor.

Én meg csak ültem saját gondolataimba zuhanva. Norgen szavai éket vertek a világképembe. Nem mondhatnám, hogy buzgó hívő vagyok, de az a tudat, hogy egy mágus hisz a Mindenhatóban teljesen letaglózott. Az egyház végrehajtójaként, megöltem már néhány varázslót. De miért? Eddig azt hittem, hogy gonoszak és az egyház ellenségei. Az utóbbi igaz is, de csak azért, mert nem érzik szükségét a papok zsarnokságának? Ennyi lenne a bűnük? Vagy Marcusnak van igaza és Norgen csak fondorlatos? Összezavarja az elmét, hogy aztán maga mellé állítson mindenkit? Önkéntes bábjai legyünk?

-          Konrád – szaladt oda hozzám Zargo –gyere gyorsan!

-          Mi baj? Mi történt?

-          Gyere gyorsan, de csendben!

A teremből nyíló szobák egyike felé mentünk. A bejárat előtt megálltunk és intett, hogy figyeljek. Ketten beszélgettek bent. A két mágus. Halkan beszélgettek, de sikerült néhány szót megértenem.

- Ez biztos – kérdezte Norgen.

- Igen! Már közel vagyunk! Arra kell csak figyelnünk, hogy hamarabb megtaláljuk, mint a papok!

- Óh! Melyikük merne szembeszállni egy mágussal? Inkább a harcosoktól kell tartanunk. Ha a papok befolyással vannak rájuk, az a vesztünket okozhatja.

- A harcosok ezt nem értenék meg! Ki kell hagynunk őket ebből! Talán Konrád! Ő olyan vezető típus, őt vakon követik a társai!

- Á! A szavaim, inkább elbizonytalanították, mint meggyőzték! Nem számíthatunk rá!

- Akkor ketten maradtunk! Ketten egy sereg ellen! Mint a régi szép időkben!

- Régen volt már az – nevetett Norgen.

Zargo megütögette a vállam és intett, hogy menjünk. Mikor visszatértünk a többiekhez, elmondtam nekik, hogy mit hallottunk.

-          Szóval nem Norgen mágusbotját keresik – mondta Khalidor.

-          Nekem úgy tűnt, hogy amiről Zorgan beszélt, az a mágus mesternek is új információ. Azért jobb lesz vigyáznunk velük!

-          De mit keresnek – kérdezte Saliyana.

-          Nem tudjuk, de nagy erővel bírhat – válaszolta Zargo.

-          Most már hiszel nekem Konrád – nézett rám az atya.

-          Tudja atyám, annak köszönhetem, hogy még mindig élek, hogy soha nem hittem senkinek!

-          Ez ostoba gondolkodás!

-          De segít túlélni – válaszoltam keserűen.

-          Nem teszünk semmit – néztem a társaimra – szemmel tartjuk a két varázslót, és végzünk velük, ha kell! Megértettétek?

Gondterhelten bólogattak. Marcus halántékán izzadság gördült le.

-          A kapitányt is tájékoztatnunk kell!

-          Az, az én dolgom – válaszoltam.

-          Úristen! Mi lesz ebből?

Az atya letérdepelt és hangosan imádkozni kezdett.

-          Uram! Szabadíts meg a Gonosztól!

Egy emberként követtük a példáját.

-          Óh! Közös ima – ért oda hozzánk vidáman Norgen – csatlakozhatok?

Nem válaszoltunk. Ő letérdelt és komoly arccal, hangtalanul imádkozott. Lehajtott fejjel mormoltuk a szavakat. Egy pillanatra felnéztem és láttam, hogy mindenki gyilkos indulatokkal tekint a varázslóra. Megráztam a fejem, mire a többiek csukott szemmel imádkoztak tovább.