Véleményed

25. Fejezet: Itt és Most

Arra ébredtem, hogy Saliyana a sebeimet vizsgálgatja. Valami bűzös kenőccsel kente be a sérüléseimet.

-          Bocsáss meg – nézett rám – nem akartalak felébreszteni, de el kell látni a sebeidet. Szükségünk van rád, ha harcra kerül a sor!

-          Csak ezért ápolsz – kérdeztem mosolyogva.

-          Igen – felelte lehajtott fejjel. Azt hittem rosszul hallottam. Megemeltem az állát és a szemébe néztem. Szigorúan nézett vissza.

-          Mi történt? Én azt hittem, hogy mi … hogy mi fontosak vagyunk egymásnak?

-          Itt és most nem lehetünk fontosak – válaszolta.

Elgondolkodtam a szavain. A fejem forrón lüktetett.

-          De igen! Itt és most vagyunk fontosak!

-          De nem – válaszolta – ha egymásra figyelünk, akkor elbukunk. Itt és most arra van szükség, hogy teljes figyelmünket az ellenségre tudjuk koncentrálni. Nem hibázhatunk! Még egyszer, nem!

-          Nem hiba volt…

-          De igen!

-          Igen – dühödten pattantam fel. Kardomat előrántottam és keresztbe vágást mutattam be. Rettentően fájt! Aztán éreztem egy pattanást és a derekamon vér szivárgott a sebből.

-          Látod, mit tettél – rémült meg – feküdj vissza! Gyorsan össze kell ölteni.

-          Menj innen –förmedtem rá – nem kell! Majd én megoldom! Így is tudok harcolni!

Döbbenten tekintett rám. Megfordult és magamra hagyott. Miközben elment Khalidor mellett, mondott neki valamit és a kenőcsős tégelyt a kezébe adta. A harcos nyomban hozzám sietett.

-          Mit tettél te bolond – kérdezte.

-          Hagyj békén – háborogtam.

-          Ülj le – förmedt rám – el kell látnom a sebed!

-          Miért – kérdeztem gúnyosan – te is azt hiszed, hogy nem tudok így harcolni?

-          Nem mi vagyunk az ellenség, barátom – Khalidor mindezt olyan nyugodtan mondta, hogy hirtelen ráébredtem, mennyire ostobán is viselkedtem.

-          Ne haragudj – mondtam miközben a kardomra támaszkodva ültem le.

-          Ne légy türelmetlen Konrád – felelte, majd megvizsgálta a sebemet.

-          Azt hittem, hogy ő és én…

-          Tudom. És így is van. Látni rajtatok. De adj neki időt. Ne akarj uralkodni rajta. Ne légy az itt és most rabja! Ne akarj mindent birtokolni. Ne feledd! Alázat és tisztelet! Csak szeresd és akkor nem lesz gond!

-          Hihetetlen – nevettem el magam.

-          Micsoda – kérdezte.

-          Egy északi barbár ad nekem tanácsot, hogy miként bánjak egy nővel!

Együtt nevettünk. Mint annyiszor, most is csodálattal tekintettem erre a hatalmas harcosra. Egy barbár. Egy északi barbár. A legádázabb fajta! Khalidor mégis úgy viselkedik, mint egy tisztességes nemes. Akár egy herceg.

-          Ki vagy te – kérdeztem tőle nevetve.

-          A te védőangyalod – válaszolta mosolyogva.

-          Mindenkinek kellene egy ilyen őrangyal.

Miközben nevettünk, azon gondolkodtam, hogy ez a harcos mindig fel tud vidítani. Örültem, hogy egy ilyen barátra leltem.