Véleményed

2. Fejezet:

A Saint Cross Gimnázium diákjai nevetgélve, kiabálva vagy éppen dühösen haladtak át az iskola nyitott kapuján, majd szekrényeik és termeik felé vették az irányt. A legtöbben csapatokba verődve ballagtak, kivéve egy lányt, aki már így is feltűnést keltő jelenség volt. Derékig érő szőke haja szinte a levegőben úszott utána, egyenruhája pedig a lassú tempó ellenére is finoman lebegett körülötte.

-         Angela! - kiáltott mögötte valaki, mire a lány hátranézett és bevárta az érkezőt, egy kócos hajú, szemüveges fiút. Angela legszívesebben elrohant volna a fiú elől, de ez nem angyalhoz méltó cselekedet lett volna, így maradt a túlbuzgó pattanásos képű, fogszabályzós gyerek.

-          Szia, Angie. Kösz, hogy megvártál. Csak azt szerettem volna kérdezni, hogy nem lenne-e kedved… izé… tudod, randizni velem? – dadogta el rákvörösen a srác. Próbált a jó benyomás kedvéért egy hatalmasat mosolyogni, de így csak Angela elé tárta reggeliének fogai közt ragadt maradékát.

-         Én nagyon szívesen mennék, de sajnos még nem vagyok kész a kicsomagolással, és tudod nagyon jó lenne már befejezni, de azért örülök, hogy megkérdeztél. – hadarta el mosolyogva Angela a hazugságot. Tudta, hogy ezért otthon biztos kapni fog, de minden büntetés jobb volt, mint egy teljes délutánt Colinnal tölteni. A fiú nem adta fel és kitartóan fűzögette a lányt, de az már rég nem figyelt rá.

Az osztályukban helyet foglalt az egyik középső padban, és olvasni kezdett. Nem várta, hogy nemsokára bejön az osztályfőnökük (pedig nem is vele lett volna órájuk) és egy megdöbbentő hírt közöl velük.

                                                     *          *          *          *

Reggelre kiderítette, hogy kiszemeltje egy undorító nevű – Saint Cross - gimiben tanul, Angela Tennant néven a tizedik évfolyam második csoportjában. Megfigyelte a suliba igyekvő diákok egyenruháját, aztán egy gyors átalakítás az egyik bokor mögött, és máris rohanhatott az igazgatói iroda felé, ahol még el kellett intéznie a beiratkozását. Mivel egyenruha volt rajta senki nem állította meg, de jó néhányan utána néztek. Volt, akit csak a lány kinézete vonzott, volt, akit a szoknyája mellett lógó 4-5 sor lánc érdekelt.

Az igazgatóhoz természetesen kopogás nélkül rontott be, így az első konfliktus után, néhány papírhamisítás segítségével elrendezte a beiratkozását.

-         És mit mondtál, mi is a neved? – érdeklődött a szőke titkárnő egy hatalmas rágóluftit fújva. A kérdés szépen megakasztotta, de agya azonnal járni kezdett egy megfelelő néven.

-         Samanta… Samanta Thomson. – válaszolt végül ízlelgetve új nevét.

-         Aha. Szép medál – intett a szőkeség Samanta nyaka felé, majd beírta a nevet az iratba.

-         Köszike – vigyorodott el a lány és indult volna a szobából.

-         Menj a tanárihoz. Mrs. Morrison, az osztályfőnököd majd elkísér az osztályodhoz és bemutat nekik. Ha jól látom nem vele lesz órátok, hanem valamelyik matektanárral, de mindegy. – magyarázott a lánynak, aki még egyszer bólintott és távozott.

A tanár szintén megnézte a szokatlan megjelenésű új lányt. Mrs. Morrison azonnal kiselőadást tartott neki a megfelelő öltözködésről, míg a csöndesebb matematikatanár a lábait vizsgálta hatalmas odaadással. Az osztályfőnök belépett a terembe és felkonferálta az osztálynak új társukat, majd megvárta, hogy a másik tanár és Samanta is megérkezzenek. Ezek után elviharzott a saját óráját tartani, amíg Samanta bemutatkozott.

-         Helló mindenki! A nevem Samanta Thomson, mostantól ide fogok járni.

-         Van valakinek kérdése Ms. Thomsonhoz? – kérdezte a jámbor tanár, mire az összes fiú és jó néhány lány is felkapta a kezét. A tanár lehuppant az asztalához. Sejtette, hogy nem nagyon fogja tudni megtartani az óráját.

-         Van valami hobbid? – jött az első kérdés egy szőke lánytól, aki a terem közepén ült egy nyálcsorgató fiú mellett. A srác szemmel láthatóan küszködött, hogy a kérdésre figyeljen, ne padtársa elővillanó rózsaszín melltartójának tartalmára.

-         Minden jó, ami izgalmas: sportok, vásárlás, bulizás… - válaszolt vigyorogva Sam.

-         Zene? – kérdezte egy gyűrött ingű, zselézett hajú pattanásos fiú.

-         Mindegy, csak hangos legyen.

-         Műfaj? – kérdezett újra.

-         Rock.

-         Kolesz vagy család? – úgy látszott ebben az osztályban csak néhányan tudnak egybefüggő mondatot alkotni, de Sam ezt már nagyon unta.

-         Van egy lakásom. Jelenleg egyedül vagyok benne, de az a tervem, hogy megosztom valamelyik leendő barátnőmmel.

-         Van esetleg kedvenc tantárgyad? – a kérdés, amire a fiúk és a középső szőke csaj fújolni kezdett, egy vastagkeretes szemüveges lánytól származott.

-         Nos… talán a kémia – válaszolt vigyorogva Samanta mindenkit megdöbbentve.

-         Köszönjük, Ms. Thomson, még egy kérdés, és helyet foglalhat: Milyen érdemjegyei voltak eddig?

-         Egész jók. Csak abból vagyok rossz, amit nem szeretek, tanár úr. Általában ötöseim voltak.

-         Remek. Akkor reméljük, jól ki fog jönni mind a tanárokkal, mind a diákokkal. – zárta le a témát a tanár és kezével intett, hogy essen le az egyik padhoz.

Sam természetesen Angela mellé ült, aki ujjait összekulcsolva meredt az ördöglányra. Nem szólalt meg, csak szemével tette fel a kérdést, hogy mit keres itt egy ilyen gonosz teremtmény.

   Előző  Következő