Alice - Túlvilági történetek

Véleményed

Visszapillantó

Gyönyörű, holdfényes éjszaka volt. Toledoban járunk, az utcák csöndesek, úgy kb. éjfél lehet, nemsokára harangoznak. Az egyik kis házikóban anya és nagyobbik lánya beszélgetnek.
- Miért kell már megint elmennetek?
- Mert ez a munkánk Samantha. Tudod miért muszály ezt csinálnunk.
A kislány súhajt egy nagyon, majd unott képpel válaszol.
- Igen, mert a jó embereket segítenetek kell.
- Kb 2 óra múlva jövünk, zárkódj be és vigyázz a testvéredre!
- Jó.
Az anyuka, középmagas, göndör, barna hajú, és kék szemű volt. Kott inget, farmert, kabátot visel. Még egy puszit nyomott lánya arcára, ezután távozott. A kisgyerek ott állt a szobája közepén és anyja után nézett. Neki hosszú, fekete haja volt, és egyáltalán nem hasonlított a szüleire. 10 éves volt, harmadik osztályos. Nem volt se rossz, se jó tanuló. Még megvárta, amíg a bejárati ajtó becsapódik, ekkor átment a másik helységbe a testvéréhez. Emma már az igazak állmát aludta. Ő még nem volt hajlandó lefeküdni. Lement inkább tv-t nézni. Nem tudott úgy aludni, hogy a szülei nem voltak otthon. Szerette a horrorfilmeket, de általában elaludt a legtöbb ilyen filmen. Arra ébredt, hogy valaki betöri az ajtót. Egyből felugrott a fotelből, kirohant a bejárathoz, apja feküdt az ajtón, halott volt. Anyja berohant az ajtón, felkapta a lányát, felfutott az emeletre, ott lerakta Samanthát, majd rábízta, hogy hozza a testvérét.
- Hozom, de mi van apával?
- Semmi kicsim. Hozd Emmát és csináljuk úgy ahogy mondtam vész esetén.
Samantha felébresztette testvérét, majd kisiettek az ajtón. Anyjukat 5 emberféle alak fogta körül. Verekedni kezdtek.
- Fuss Samantha!
A két lány futásnak eredt. Kiszaladtak az ajtón, meg sem álltak az utca végéig. Samantha leültette Emmát egy padra, és megigértette vele, hogy men megy el. Az idősebbik Wilson visszasietett a házukhoz, de már lángokban állt az egész, ekkor sikoltást hallott a háta mögül. Látta, ahogy a testvére fut felé, valami üldözte. Utol is érte, ugrott egy nagyot, majd az egyik mancsával lecspott a kislányra. Emma elesett, a vadállat rávetette magát. Puskadörrenés hallatszott. Samantha csak áll megkövülten az égett házuk előtt.  A vadállatnak nem volt ideje széttépni az áldozatát, egy idegen férfi lőtt. Halál pontossan, a fenevad szívébe. Felkapta a kislányt, majd intett Samanthának, hogy kövesse, de ő csak álllt megkövülten. Az idegen odasietett hozzá.
- Ha sietnél még megmenthetnénk a tesvéredet.
- Mi?
- Gyere!
Megfogta, a lány kezét és elkezdte húzni. Az utca végén volt a kocsija. Lefektette Emmát kivette az elsősegély csomagot, és bekötözte a lány hátát. Csúnyán vérzett. Samantha csak ült a hátsó ülésen.
- Ma minden összejött, mi?
- Igen.-mondta Samanhta kábultan
- Sajnálom a szüleiteket - kezdte az idegen, várt hátha a lány szól valamit - azért jöttem, mert anyukád megkért, hogy vigyázzak rátok.
- Mi? Ismerte őket?
- Persze, néha együtt dolgoztunk.
- Na kész a testvéred, rendbe fog jönni.
- Hova megyünk?
- Hozzám!
A titokzatos idegen beszállt a kocsiba a vezetőülésbe. Kb. fél órán keresztül utaztak a fűúton, utánna ráhajtottak egy földútra, és tovább zötykölődtek. Samantha fejében még mindig az motoszkált, hogy miért nem tudott aszülein segíteni, és miért nem sietett Emma segítségére.
- Tudom, hogy mire gondosz. - kezdte el a beszélgetést a férfi.
- Mire?
- A szüleidre. Tudod, hogy mi volt a foglalkozásuk?
- Segítettek a szegény -és  jóembereken.
- Nagyjából igen, vadászok voltak.
- Tessék?
- Lényekre vadásztak, de ez most hosszú lenne. Meg is érkeztünk.
A lány kinézett az ablakon, már hajnalodott. Egy roncstelepen voltak. A telep közepén egy ház állt. Kiszálltak a kocsiból, a férfi karjába vette a még mindig ájult lányt, és besétált vele az ajtón. Samantha követte.
- Téged, hogy hívnak?
- Bobbynak.
- Ugye meg fog gyógyulni? - vágott bele a közepébe a lány
- Persze, szerintem nemsokára fel fog ébredni.
- Én tehetek az egészről!
- Miről tehetsz?
- Arról, hogy anyuék meghaltak, na meg arról is, hogy Emma megsérült. Csak álltam a házunk előtt megkövülten és nem tudtam mozdulni.
- Két dolgot mondhatok: 1 Anyukádék nem miattad haltak meg, hanem a démonok miatt, akik megtalálták a házatokat, 2 a testvéreden sem tudtál volna segíteni, csak te magadat is megöletted volna. Az ilyen fajta bestiákat, csak ezüstgolyóval lehet megölni, és neked nem volt ilyened. Jól tudom?
- Igen.
- Akkor miért emészted magad, ami megtörtént az megtörtént. Majd én kitanítlak titeket, a mocskok ellen.
Egy halk ajtónyikorgás, majd egy csapódást lehetett hallani, a konyhában beszélgető páros felfigyelt a jelenségre. Emma felébredt, felsője elszakadt a hátánál, göndör haja össze-vissza állt. Emma 8 éves, épp most kezdte az első osztályt.
- Anyut akarom! - mondta, majd megremegett a lába és térdre esett.
Bobby odasietett hozzá.
-Anyu most nincs itt, egy darabig én vigyázok rátok. Visszamegyünk az ágyba és lefekszünk aludni.
A Wilson család élő tagjainak azon a bizonyos napon teljesen a feje tetejére áll az életük. Bobby az elkövetkezendő 10 évben kitanította alányokat. Elvitte őket vadászatokra, de amellett iskolába is jártam, mind a ketten elvégezték a gimnáziumot. Emma még mindig ott viselte a hátán a vérfarkas ejtette vágást. Azóta kész felnőtt lett, 18 éves. Az íly volt a kedvenc fegyvere. Imádta a hosszú fekete kabátját, na meg a farmerjait. Szerette arégizenéket, és az újakat is.Vállig érő barna haja volt, és barna szeme. Nővére, nem változott semmit. Később előkerült egylevél, amit a szülei írtak.
„ Kedves gerekek,
ha ezt olvassátok mi már nem vagyunk veletek. Reméljük sikerül Bobbynak befejeznie, amit mi elkezdtünk, vagy el akartunk kezdeni. Nem akartuk nektek ezt az életet. Nem kötelezünk rá, ha akrtok 18 évesen befejezhetitek. Bobbynál hagytuk egy Chevrolet Impalát. Samantha, azt neked szántuk. Emma neked egy speciális ílyt készítettünk. Bobby vigyázz rájuk!!!
Szüleitek, Anna és John Wilson”
A lányok nem hagyták abba, imádták a munkájukat. Amikor Emma betöltötte a 18-at maguk akartak vadászni, de megigérték a férfinek, hogy vissza fognak menni, minden évben, és beszámolót tartanak.

Előző                             Következő