Emily - Vadászat

Véleményed

Egy zöld ház…

Emily és Bobby már két napja utaztak egyfolytában. Ugyan Bobby fölajánlotta Emilynek ,hogy leváltja és vezet egy darabig, de Emily utálta ha más vezeti a kocsiját. A harmadik nap végére végre találtak egy motelt ahol megszállhatnak. Gyorsan bejelentkeztek és elfoglalták enyhén retró, kétágyas szobájukat. -Melyik ágy kell? Kérdezte Emily. -Ö nekem mindegy. Neked melyik kell? Bobby nem akart akadékoskodni ,de neki tényleg nem volt fontos ,hogy a két teljesen egyforma ágy közült melyiken alszik. -Akkor jó! Mondta Emily és levágta cuccát a bal oldali ágyra. Bobby ledobta magát a másik ágyra majd dobolni kezdett a lábával unalmában. -Nah mi legyen? Vetette oda Emily a kérdést. -Mi ,hogy legyen? Mire gondolsz? Bobby értetlenül nézett. Már kicsit fáradt volt és szívesen aludt volna. Emily összeráncolta homlokát és megropogtatta ujjait. -Áhh, hagyjuk! Én alszok, az óra hétkor csörög. Emily levette farmerját és pólóban meg fehérneműben feküdt le aludni. -Oké. Bobby kisurrant a fürdőbe, letusolt majd miután átöltözött pizsibe elment lefeküdni. Vigyázott ,hogy halk legyen, nehogy felébressze Emilyt. Éjfél lehetett de  bal ágyon fekvő lány szemére nem jött álom. Csak forgolódott ,de annyi dolog járt a fejében ,hogy aludni nem tudott. A családja járt a fejében meg a következő vadászat no meg ,hogy mi lesz Bobbyval. A másik ágyon Bobby mélyen aludt. Ő nem az az aggódó fajta, a gondjain inkább reggel szeret rágódni. Tizenegy óra is elmúlt már mikor Emily is végre elaludt, szerencsére nem álmodott semmit. Már csak egy két rémálom és biztos ,hogy nem lehet hozzá szólni másnap. Mikor hetet ütött az óra szokás szerint megszólalt az ébresztőóra amit Emily minden este beállít. -Áhh!! Nem bírom!! Sápítozott Emily majd szokás szerint felkapta az órát és a falhoz vágta. Bobby az óracsapkodást kísérő zajra nem pedig a csörgésre ébredt fel. Rögtön Emilyhez fordult  és egy hatalmas ásítás után rákérdezett. -Minek állítod be az órát ha aztán a falhoz vágod? Emily nem szólt semmit csak vállat vont majd útban a fürdő felé felmarkolt egy új pólót és elment tusolni. -Oké. Nekem így is jó. Mondta magának Bobby majd gyorsan felöltözött és elment venni reggelit. Mikor tegnap este a motel felé hajtottak látott egy éjjel nappal nyitva tartó kisboltot. Csak pár sarokra volt, Bobby sietett ,mert még azelőtt vissza akart érni ,hogy Emily végez. Szerencséje volt ,mert alkalmi társa hajat mosott ami eltartott egy darabig ,mert eléggé hosszú és sűrű haja volt. Mikor odaért Bobby vett egy csomag tojást paradicsomot meg paprikát aztán visszament a motelszobába. Emily mit sem sejtve a rögtönzött reggeliről sokáig szöszmötölt a fürdőben. Még ,megszárította a haját, sminkelt is és miután felöltözött kiment a konyhába ahol isteni illatok terjengtek. -Hm... mi ez az illat? Aztán észrevette az asztalon a két tányért rajta a két tojásrántottát. -Te csináltál reggelit? Kérdezte kicsit gúnyosan ,de inkább meglepődötten. -ŐŐŐ igen! Remélem szereted ,mert itt seholsincs falván nincs más. Mondta Bobby majd leült az asztalhoz. Kezével intett Emilynek ,hogy ő is csatlakozzon hozzá. A még megszeppent Emily leült és elkezdte enni a finom reggelijét, közben csipegettek még a paradicsomból is. -Köszi ez finom volt! De miért csináltál nekem reggelit? -Miért ne? Csak kedveskedni akartam. Hiszen elhoztál ide. Bobby ekkor abbahagyta mélyreható beszédét és egy eléggé kézenfekvő dolgot kérdezett. -De hol is van az az itt? Emily ivott egy korty vizet majd mosolyogva válaszolt. -Elvileg New York tól, 150 mérföldre vagyunk, de nemtom hol vagyunk. Viszont asszem ezt látnod kell, gyere menjünk. Bobby nagyon meglepődött ,hogy Emily elhívta, tudta ,hogy vadászatra mennek vagy legalább is felmérik a terepet. -Oké jövök! Még gyorsan bevette az utolsó falatot a szájába aztán gyorsan belebújt cipőjébe és Emily után rohant. Mindketten beültek a Chevybe, természetesen Emily vezetett. 

*

Mikor Emily leállította a motort egy kis ház előtt álltak valahol a város végén. -Itt vagyunk. Mutatott rá a rozoga házra. Furcsa kis ház volt, a kert tele volt mindenféle lim lommal. Volt ott a kismacskás szobortól kezdve a félig piros félig kék kerítésig. Mitha valami hóbortos nagymami lakna ott. -Igen? Azt látom! De mi fura lenne a házon azon kívül ,hogy itt menthetetlenül ízlésficamos emberek laknak? Bobby teljesen kiakadt, ilyen ronda házat még sosem látott. Az i-re a pontot a zöld tető és sárga házvakolat párosítás tette fel. -Tudom súlyos a ház. De míg te tegnap este idefele aludtál, én azért nézelődtem is. Mikor elhajtottunk ez előtt a ház előtt engem is kiakasztott ezért megálltam. Láttam ,hogy az összes lámpa pislákol. Ezek után női sikolyokat hallottam és láttam egy árnyékot futni. -Oké! Tehát aki ott lakik hibbant és még a lámpái is rosszak!! Bobbynak semmi kedve nem volt ott vesztegetni az időt. -Bobby... azt az embert egy lebegő valami üldözte. Ekkor Bobby és Emily kiszálltak a kocsiból ,de nem mentek sehova csak a Chevynek támaszkodva folytatták a beszélgetést. Így mindketten a ház felé fordultak. Az arcukon továbbra is az undor látszódott. Kis idő után Bobby törte meg a csendet egy kijelentéssel. -Akkor szellem!   -Igen, gondolom. Helyeselt Emily ,de ő ezt már sejtette. -Látom nem vagy kezdő. Ekkor Bobby értetlenkedve nézett Emilyre. -Még szép ,hogy nem! Amióta az eszemet tudom én ezt csinálom! Emily csak kuncogott ezen. -Oké! Ha te mondod... Ezzel megadta a végső döfést Bobbynak majd elindult a ház felé. Bobby miután összeszedte magát Emily után ,ment és utol is érte még mielőtt csöngetett volna. -Most mégis mit csinálsz? Megvesztél? Bobby szeretett körbeszimatolni mielőtt belevág valami munkába. -Miért? Én becsöngetek, te ártatlanul nézel aztán hazudunk valamit. Tiszta ügy! Egy bűbájos mosollyal lezárta a beszélgetést majd meghúzta a gyöngyökkel és kagylókkal díszített csöngőt. A következő pillanatban egy eléggé telt néni kelent meg az ajtóban. Hosszú Lila szoknyát viselt ami nem ért a földig így lehetett látni a neonzöld zokniját is. Hosszú vörös, göndör hajában mindenféle virágos hajcsat díszelgett. Ékszer ügyileg jól fel volt szerelve a néni, rengeteg színes nyaklánc sok gyűrű és hatalmas fülbevaló rontotta tovább az összképet. -Oh! Csúszott ki mindkét lányból, ekkor a néni megragadta és beráncigálta őket a házba. Ott sem volt jobb a helyzet. Mindenhol fura indiai képek lógtak, a bútorok színesek és nagyon díszítettek voltak, a füstölők nyujtotta szaghatás már csak hab volt a tortán. -Jajj végre itt vagytok! Már nagyon vártalak titeket. Nah ,de gyertek beljebb ne ácsorogjatok ott kint. Hozok teát.  A lányoknak még a lélegzetük is elállt. A nénike gyorsan és legtöbbször érthetetlenül beszélt. Miután a néni elment teát csinálni a lányok még mindig készen voltak idegileg. -EZ most tényleg megtörtént? Kérdezte Bobby amikor végre annyira összeszedte magát ,hogy tudott bármit is mondani. -Igen! Sajnos meg! De te ismered ezt a nőt? Emily elkezdett a néni után leskelődni nehogy az idő előtt visszajöjjön, mert hát nincs még meséjük miért is vannak itt. -Én?! Dehogy! Szerintem kicsit bogaras a nő. Miután ez elhangzott a néni visszajött két méhecskés pohárral amiben feltehetőleg tea volt. -Nah üljetek már le! Ott a kanapé. Most végre érthetően beszélt. Csípőjével oda noszogatta a lányokat a kanapéhoz ami olyan sítlusú volt ,mint ez egész ház. Emily odébb pakolta az újságokat majd leül és elvette a teát amit a néni a kezébe nyomott. -Itt van igyátok! Bobby is megkapta a sajátját és, (bár kicsit félve) beleittak. Meglepő módon ez tényleg tea volt, elég ízletes gyümölcstea. -Köszönjük nagyon finom! Köszönte meg Emily majd lerakta az üres poharat a kis kávésasztalra ami a kanapé előtt volt. -Jó ,hogy jöttetek! De mi tartott eddig? Morti azt mondta ,hogy siettek. Bobby nem értette mi van ,de meg akarta mutatni Emilynek ,hogy nem kezdő. -ŐŐ igen! Sajnáljuk ,de útlezárások vannak mindenfelé a környéken. Emily csodálkozva nézett a mellette ülő Bobbyra ,de hamar kapcsolt és beszállt a mesébe. -Igen! Feltartottak minket, de most itt vagyunk. Elmondani mit mondott pontosan Morti magának? Bobby örült ,hogy végre társra talált aki ugyan olyn jól hazudik ,mint ő. -Hát persze! Mondta a néni és bizalmasan közelebbhajolt a lányokhoz. -Azt mondta ,hogy ti szellemirtók vagytok! A néni a kijelentés után visszaült eredeti pozíciójába.    -Szellemirtók? Bukott ki Emilyliből ,és ahogy Bobby ezt meghallotta belerúgott egyet Emily lábába aztán mintha mi sem történt volna folytatta a színjátékot. -Igen mi azok vagyunk! Méghozzá a legjobbak a szakmában! Szóval elmondaná mi folyik itt? Ekkor a néni megint közelebb hajolt és suttogva fogott bele a mondókájába. -Már két hete minden este, pontban kilenckor pislákolni kezd minden lámpa aztán kis apró tárgak kezdenek el lebegni és kergetni engem. Emily rögtön reagált valamit. -Oh ez borzalmas! Aztán? A néni folytatta. -Aztán semmi. Nem bántanak csak kikergetnek a házból. Szerintem ez a férjem szelleme, Alex. Míg élt sem szeretett ,de most ,hogy meghalt... biztosan ki akar üldözni a házból. A lányok csak bólogattak. -Mit csak a házból?! Az egész világból! Emily és Bobby kórusban bólogattak majd jött a kérdés. -És a néhai férje hová lett eltemetve? Ekkor a néni még közelebb hajolt, majdnem leesett a székről amin ült. Úgy mondta mintha valami egetrengető titok lenne. -A hátsó kertben. Ekkor Emily felpattant és nagyon komoly fejet vágott. -Rendben akkor most meg kell kérnem ,hogy távozzon. A mi munkánkhoz béke és nyugalom kell! Bobby is felpattant és erősen bólogatott. -Hogy menjek el? A néni értetlenül nézett ,mintha arra kérnék ,hogy lőjje le magát. -Kérem hölgyem bízzon meg bennünk! Igérem ha holnap visszajön egy darab szellem nem lesz itt! Kis unszolás után a néni összepakolt és elhagyta a házat. -Oké! Akkor most bebizonyíthatod ,hogy nem vagy kezdő. Bobby idegei már robbanásig feszültek. -Nos mit kell tenni egy szellem ügyében? Bobby mosolygott, természetesen tudta a választ hsizen már nyolc évesen ilyenekre vadászott. -Ki kell hantolni aztán a csontjait fel kell gyújtani. -Ohh... piros pont! Emily megkereste a hátsó kijáratot aztán kimet rajta. Bobby kiment a kocsihoz és kivettkét ásót. Tudta ,hogy van a csomagtartóban ,mert a múltkor belenézhetett. Miután lecsukta a csomagtartó tetejé kiment Emilyhez a kertbe. -Siessünk! Még kilenc előtt végeznünk kell. Nincs kedven összefutni az öreggel. –Egyet értek! Helyeselt Bobby aztán mindketten elkezdtek ásni ott ahol a kereszt állt. Mindketten siettek így hamar megtalálták a csontokat. -Oh je! Mondta Emily aztán leugrott a sírba. -Van öngyújtód? Kérdezte miközben leporolta a csontokat ,hogy jobban égjen. -Persze van! Bobby elővette a kedvenc öngyújtóját amibe a neve volt gravírozva. -Oké! Kimászok! Emily megpróbált kimászni ,de megcsúszott és majdnem visszaesett. A sír mély volt, de  Bobby megragadta a kezét és felhúzta. Mikor mindketten a felszínen voltak elterültek a füvön. -Köszi! Mondta Eily Bobby felé fordítva a fejét. -Hozom a benzint! Addig nyugodtan pihizz. -Oké! Benne vagyok. Pár perc múlva visszajött Emily egy kanna benzinnel. Bobbyval együtt lelocsolták a csontokat és meggyújtották. -Kész vagyunk! Mehetünk! -Benne vagyok! Összepakoltak aztán elindultak a kocsi felé. Amikor a nappaliban voltak pont kilenc óra volt. A kakukkos óra elkezdett rikácsolni, a lányok kicsit megijedtek. -Nyugi! Semmi pánik! Mondta Bobby mosolyogva és elkezdett a kijárat felé menni, de egyszer csak valaki kihúzta alóla a szőnyeget. Bobby a földre zuhant. Emily ledobta az ásót és a kannát és Bobbyhoz sietett. -Most mi van? Ekkor Emilyt hátba vágta egy macskás porcelán szobor. -Áu! Ne már! Emily térdre rogyott. Nagyon fájt neki ,de megpróbálta nem mutatni. Egyetlen nyüsszentés után feltápászkodott aztán felsegítette Bobbyt. -ŐŐŐ, Emily...  –Mi van? Ekkor Bobby  a kandalló fölötti polcra mutatott ahol egy dunsztos üvegben feltehetőleg a halott férj egyik ujja volt. -Ez a nő tényleg beteg! Bobby gyorsan odarohant az üvegért aztán mindketten kifutottak a hátsókertbe. Közben mindenhol kisebb nagyobb tárgyat repkedtek. Némelyik el is találta őket itt ott , de semmi bajuk nem lett. Amikor kiértek Bobby beleszórta az üveg tartalmát a sírba és újra meggyújtotta a csontokat. Egy kicsit égett az egész, aztán minden elcsendesült. A házban sem repkedett már semmi. -Ohh, ügyi voltál! Emily egy kicsit  erősebben kelleténél hátba vágta Bobbyt. -Uhh... köszi! De most menjünk! –Egyet értek! A két lány beszállt a kocsiban és motelig meg sem álltak. Ott kiszálltak, bevánszorogtak a szobába és mindketten úgy ahogy voltak lefeküdtek aludni. Ma este nem volt gond az alvással, mindenki aludt volna délig ha nem szólalt volna meg az óra. -Ezt nem hiszem el! Most Bobby akadt ki. Odament és még Emily előtt a földhöz vágta az órát. Emily csak mosolygott egyet. -Ohh... Jó kis vadászat volt. Felült az ágyra és maga mellé invitálta Bobbyt aki le is ült. -Igen az volt! Egy kis ideig kínos csönd uralkodott, majd Emily belekezdett. -Te Bobby, én szeretném ha... vagyis arra gondoltam... Áh nekem ez az érzelgősség nem megy. Bobby csak mosolygott. Tudta mit akar neki mondani Emily. -Csak azt akarom mondani ,hogy jó csapat vagyunk mi így ketten. És... uhh... nem akarsz velem maradni? Ebben a pillanatban Bobby Emily nyakába ugrott. -Persze ,hogy veled maradok! Emily szemei tágra nyíltak. Nem tudta mit csináljon így viszonozta az ölelést. -Nyugi. nyugi nah elég lesz már! -Köszönöm Emily! De egy valamit még árulj el! Ekkor már nem ölelték egymást. -Jó ,de mit? -Mi a teljes neved? -Emily Roose, a nagymamám után. -Hát Emily Rosse, köszönöm ,hogy egy csapat lettünk.

*

Bobby és Emily miután megfürödtek és reggeliztek, kimentek a kocsihoz. Emily rendezte a számlát ,de plusz húsz dollárt ott kellett hagyni a tönkretett óra miatt. Mindketten beültek a kocsiba. Emily ült a vezetett Bobby meg az anyósülésen ült. Emily elindította a kocsit ekkor elkezdett dübörögni a Metallica. -Oh, csak nem újítottál? Kérdezte Emily Bobbytól. -Már untam az ACDC-t. -Hát Bobby. Mi remekül meg fogjuk érteni egymást. A két lány elindult New York felé a főúton, most már egyikük sem volt magányos. Hosszú és kalandos út áll előttük ,de mostantól nem kell semmitől sem tartaniuk ,mert ott vannak egymásnak.

Emily

Előző                                     Következő