Holly - Vissza a múltba

 Véleményed

Régi ismerősök

A Halliwell ház ajtaján csöngettek. Jó ideig senki sem nyitott ajtót. Úgy tűnt, a csöngető föladja, és elmegy, amikor hirtelen kitárult az ajtó. Leo Wyatt nyitotta ki. A vendég férfi megfordult, és akkor Leo felismert valaki olyat, akit már több tíz évvel ezelőtt megöltek.
- A…Andy? – kérdezte meghökkenve Leo – Andy Trudeau?
- Szia Leo! Csak Prue néhány cuccát jöttem, átvinni. Az új lakás berendezése, mint hittem! Persze megéri, ha végre egyedül lehetünk. A gyerekek elég rendetlenek, de sokat segítenek a pakolásban. – áradt Andyből a szó, miközben besétált a házba. A nappaliba érve meglátta Pipert és lányát, amint döbbenten néznek az érkezőre. – Baj van? – állt meg a nappali bejáratánál – Úgy néztek rám, mintha szellemet látnátok?
- Andy? – botorkált hozzá Piper – mit keresel itt és hogyhogy… élsz?
- Öhm… én is örülök, hogy látlak.
- De te, több évvel ezelőtt… meghaltál…
- Tényleg? Biztos, hogy jól érzed magad?
Válasz helyett Piper megölelte őt, mire Andy tétován, de viszonozta az ölelést. Az igazi meglepetés viszont csak ezután érte Pipert. Prue, a halott nővére lépett be vidáman, élettel telve a Halliwell-kúria ajtaján. Piper nem akart hinni a szemének. Elengedte Andy-t és nővére felé rohant, úgy ugrott a nyakába, könnyes szemmel. Prue mögött két kisgyerek rohant be a házba. Kísértetiesen hasonlítottak Prue-ra és Andy-re.
- Szia Piper! – mosolygott a legidősebb Halliwell.
- Prue! De… hogy lehetséges ez? Álmodom? – kérdezte, szinte magán kívül.
Piper-nek a legnehezebb az az időszak volt, amikor az életében, amikor Prue, a nővére, akire egész életében támaszkodott, meghalt. Csak nagyon hosszú idő után tudta túltenni magát a tragédián.
- Valami baj van? – kérdezte aggódva Prue húgát.
Piper összeszedte magát, letörölte könnyáztatott arcáról az utolsó örömcseppet is.
- Nem, nincs semmi gond. Sőt, azt hiszem ez életem legszebb napja!
- Rendben – nézett rá tétován – Akkor én is megyek és elhozom az utolsó dobozokat is – mondta és elindult az emeletre, de még előtte egy utolsó aggódó pillantást intézett Piper felé, majd a fordulónál eltűnt. Andy addig Leo-val beszélgetett, míg a két kicsit Piper lányával, Prue-val játszadozott. Úgy tűnt, nagyon jól kijönnek egymással.
Pár perccel később Prue már le is hozta a maradék dobozát és hosszas búscúzkodás után el is mentek Andy-vel. Az ifjabb Prue-nál hagyták a két kicsit: Peter-t és Paige-et.
- Kértek egy kis sütit? – kérdezte a két gyereket mosolyogva Prue, akik rögtön heves bólogatásba kezdtek. – Maradjatok itt, mindjárt jövök!
Felállt, és kiment a konyhába a tegnapi sütiért.Nem feledte el bátyait, de a jelen helyzetben inkább a gyerekekkel kellett törődnie. Tudta, hogy szülei addig is keresik pket. Megérintette a nyakában lógó ezüst medált, ami mindig megnyuktatta. Most is így történt.
A konyhában minden a legnagyobb rendben volt. Mindjárt a pulton megtalálta azt a tál csokis édességet, amiért idejött. Felvette és megfordult, ám mögötte már volt valaki. Az alak egyáltalán nem volt ismerős számára. 40-50 év körüli lehetett, már őszült és hosszú, fekete kabátot viselt. Gúnyosan elmosolyodott, ezzel is kimutatva sárgás fogait. A lány előtt elemelte a kezét és abban a pillanatban a mögötte levő  gáztűzhely bekapcsolt és az azon lévő lángok körülvették Prue-t. A lány félelmében sikított.
A hangra azonnal reagált Piper és Leo. Lélekszakadva rohantak be a konyhába, de a küszöbnél azonnal meg is torpantak. Olyan valakit láttak, akire nem számítottak. Leo gyorsabban túllépett a döbbeneten, mint felesége.
- Piper! – kiáltott rá Leo, ami végre észhez térítette.  Leora nézett, majd gyorsan megfagyasztotta a démont. Azonnal odaszaladtak Prue-hoz, aki a földön hevert eszméletlenül. Piper óvatosan a feje alá nyúlt és felemelte. Prue lassan kinyitotta a szemét és aggódó szüleire nézett, majd a démonra aki abban a percben olvadt ki. Piper azonnal megfordult, de a démon már el is tűnt a hirtelen felcsapó lángok között.
- Jól vagy?
- Persze…. – táplászkodott fel nehézkesen Prue a fejét fogva – Ki volt ez?
Piper habozott egy ideig, csak utána válaszolt.
- Barbas, a félelem démona.
- A… félelem démona? – nézett elgondolkodva maga elé – De… őt már nem öltétek meg egyszer?
- Éppen itt van a gond. De ha jól láttam, akkor Barbas nem ismert fel minket.
A nappaliból élénk gyerekhangok szűrődtek be. Úgy tűnt, ők szerencsére nem vettek észre semmit a dologból.
- Vissza kéne menned hozzájuk. – figyelmeztette lányát Piper.
Prue bólintott, majd megfordult és elindult kifelé a konyhából. A tavaszi lágy szellő megsuhogtatta hosszú, barna haját. Piper észrevette a vaskos, ősz hajtincseket, amik Barbas művei voltak, de nem szólt semmit. Nem akarta fölidegesíteni őt.
- Aggódóm Prue-ért!
- Melyikért?
- A lányunkért! – szúrta le férjét Piper. – Barbas megtámadta és már el is kezdte a „munkáját”. Láttad a haját? Fehér tincsek voltak benne! Tudod mit jelent ez!
- Igen, tudom… - sóhajtott nehéz szívvel – Vissza fog jönni, befejezni, amit elkezdett…
- És mi várni fogjuk! – szemében furcsa határozottság csillogott. Leo utoljára ilyennek akkor látta Pipert, amikor Gideon elvitte Wyatt-et. – Felhívom Paige-et, hogy tudakozódjon az égiektől, mi ez a felfordulás. Kíváncsi vagyok, mi folyik itt.
Leo bólintott, és magára hagyta Piper-t. Bement a nappaliba, ahol Prue és a két kicsi játszott. Nem ment teljesen közel, csupán az ajtóban állt meg, nekidőlve a félfának. Csak nézte a három gyereket. Olyan békések és ártatlanok voltak így együtt. Igazán kár az ilyen pillanatokat elrontani. Leo nem tudta mi folyik itt, de azt biztosra vette, hogy ez így nem mehet tovább és Piper-nek nehéz lesz elengednie nővérét.
Hirtelen meleg ujjak fonódtak a vállára. Piper jött mellé, szemében a teljes zavarodottság jelent meg.
- Mi történt?
- Paige…nem ismer engem…
Ekkor a bejárati ajtó kivágódott és keresztül vágtatott a nappalin Phoebe, se látva se hallva. Rögtön Piper-hez  rohant, aki ijedtében kicsit hátrább lépett. Ki tudja, talán ő is más lett.
- Elmondaná valaki, mégis mi a fészkes fene folyik itt? Tudod, ki hívott fel? Prue, a nővérünk! – hadonászott a telefonjával kikelve magából. – Andy a férje és van két gyerekük!
- Igen, már nekünk is feltűnt – mondta és a fejével a nappaliban játszó gyerekek felé bökött. Phoebe hátranézett a válla felett, majd aztán rögtön  rémülten vissza is hőkölt.
- Ők azok? – kérdezte döbbenten – Te láttad Prue-t?
- Igen  - válaszolt és odament a két gyerekhez – Ő itt Peter és Paige! – mutatta be őket különösen kihangsúlyozva Paige nevét.
- Hogy mi?
- Bizony Phoebe! És van még pár jó hírem! – ment valamivel arrébb – A felnőtt Paige nem ismer minket, Barbas megtámadta a lányomat, a fiaim pedig eltűntek. Mond, mégis milyen igézetet rontottál el?
Phoebe el sem akarta hinni, az imént elhangzottakat. Barbas? Ő meg hogy kerül ide? És hova tűnt Chris és Wyatt? Mit keres itt Prue és Andy? Annyi kérdés kavargott benne, mind megválaszolatlanul.
- Jól van! Nyugodj meg Piper! Ülj le és mesélj el mindent!
- Nem ülök le! Meg kell mentenem a gyerekeimet! Emlékszel még milyen főzetet használtál Barbas ellen?
- Ööö… Azt hiszem vissza tudom idézni …. Bár lehet benne hiba, elvégre több évtizeddel ezelőtt csináltuk!
- Rendben. Mindent a régi helyén találsz! – mondta Phoebe-nek majd Leo-hoz fordult – Vigyáznál addig Prue-ra? Én megpróbálom kideríteni merre vannak a fiúk.
- Persze. Menjél csak.