Készülődő sötétség 

- Szóval? Mit tudsz nekem felajánlani? – kérdezte egy éles hang az Alvilág egyik eldugott szegletében.
- Ha elpusztítjuk a banyát az nem csak nekem, de neked is könnyebb munkát ígér – válaszolta nyugodtan Matthew.
- Ennyi? Csak ennyit tudsz felhozni? – kérdezte lekicsinylően – Ez édes kevés ugye te is tudod? Te csak egy kis paraszt vagy a nagy sakktáblán. Nem te irányítod a történéseket. És egy paraszttól bárki szívesen megszabadulna… - közölte hideg hangon, majd egy tűzlabdát varázsolt a kezébe.
- Ne! Kérlek, beszéljük ezt meg!
- Nincs mit megbeszélni! Nekem, a Vagari klán vezetőjének te, egy egyszerű kis warlock nem fogsz parancsolgatni! – vicsorogta, és már emelte is a tüzes fegyvert, hogy végezzen vele, amikor egy hideg hang megállította.
- Elég volt, Adamas! – lépett elő a homályból egy férfi. Már maga a megjelenése megdermesztette a levegőt. Hosszú, fekete köpenyt hordott, körmei feketére voltak festve.
- M…Mors… - vetette rögtön térdre magát a démon – Nagyuram… nem tudtam, hogy visszatért közénk…
- Nem kell a talpnyalásod – közölte vele undorodva Mors – Látom az idő nem javított a modorodon…
- Állok rendelkezésedre, uram.
- Remek – mosolyodott el – Feladatom van a számodra! Segítened kell egy fontos személynek – jelent meg egy fiatal nő Mors mellett.

Salem kikötőjébe nemrég futott be a hajó. Már kipakolták az árucikkeket, amikor Wyatt és Chris a rakparthoz értek. Emberek tömkelege fogadta őket. Mindenki az árusokat kereste valami különleges holmi után nézve.
- A kapitány szerint hajnalban fognak kifutni. Remélem, még találok egy megfelelő ajándékot… - csíptek el egy apró mondat részletet.
- Oké, gyorsan keressük meg a patikust, és menjünk innen – nézett körbe Wyatt a talán már túl kedves és segítőkész embereken – Kezd hányingerem lenni…
- Értem mire gondolsz…
Végigbaktattak a különféle árusok között, melyek kiabálva hirdették, mi a kínálatuk. A hangzavarba alig hallották a saját hangjukat is. A leghátsó bódéban találták meg azt, akit kerestek. Nem sok ember lézengett arrafelé, így az különösen örült a két új jövevénynek.
- Jó napot, uraim! Mivel szolgálhatok önöknek?
- Ezekért a gyógynövényekért jöttünk. – nyújtott át egy listát Wyatt. Az árus homlokráncolva olvasta azt végig.
- Ezek nagyon nehezen beszerezhető dolgok.
- De ugye magának megvannak?  - kérdezte reménykedve Chris, mire az eladó egy kicsit ingatta a fejét.
- Megvan a csalán, a citromfű és a macskagyökér, de kálmosgyökerem nincs. – mondta, mire a fiúk lemondóan lehajtották fejüket – Viszont…
- Viszont?
- Viszont meg tudom önöknek szerezni… természetesen nem ingyen…
- Nekünk csak arra van pénzünk, hogy kifizessük az eredeti összeget.
- Maguk boszorkányok, nem? Lenne egy maguknak való fizetési módom…
- Na nem… itt valamit félreért… - kezdte Chris. Úgy döntöttek, hogy amíg itt vannak nem alkalmaznak varázslást, csak kifejezetten szükséges esetekkor. – Mi nem vagyunk boszorkányok…
- Hát akkor nincs üzlet – vonta meg a vállát és elkezdte összepakolni az előkészített növényeket.
- Várjon! Mi is lenne pontosan ez a fizetségi mód? – kérdezte Wyatt, mire az árus egy kaján vigyort engedett meg magának.
- Nos… Tudják van némi tartozásom a kapitánynál és azt mondta, hogy amíg nem adom meg a pénzét, nem visz vissza Angliába…
- És azt akarja, intézzük el, hogy a kapitány felengedje a hajójára … Azt hiszem, ezt megtehetjük… 

- Látod, varázslás nélkül is megvagyunk! – vigyorgott Wyatt kezében a kálmosgyökérrel.
- Nem hiszem el, hogy te tényleg megfenyegetted – nevetett Chris – Büszke vagyok rád! Szépen haladsz!
A falu ezen része meglehetősen kihalt volt. Csupán két nő lézengett erre, és négy férfi állt a kocsma bejárata előtt. Részegek lehettek, ugyanis már alig tudtak megállni a lábukon. A nők nem ismerhették egymást. Egyikük elől haladt a másik pedig mögötte. Chris és Wyatt azonnal összenéztek, amint meglátták őket, majd jól végigmérték mindkettőt.
A poros utcán hirtelen négy démon jelent meg.  A fiúk azonnal támadásra emelték a kezüket, de a sötét hajú nő megelőzte őket.
- Lebukni! – kiáltotta, amint egy tűzlabda repült keresztül az utcán.
Rögtön előrántott egy tőrt, és az egyik démon felé ugrott. Az úgy tűnt számított a támadásra. Mindjárt kitért a szúrás elől. A démon tűzlabdát dobott felé, de a nő elrepítette magától azt és a démont, majd rögtön utána küldte a tőrt is. Az eltalálta és a lángok pedig felégették. A következő már erősebbnek bizonyult, így megállásra kényszeríttette. Chris rögtön a segítségére sietett, így már könnyebben gyűrték le az ellenfelet.
A másik két démon a szőke nőt nézte ki áldozatául. Közvetlenül elé pislantottak. A lány felsikított, és hátraesett. Wyatt azonnal a segítségére indult, ám nem érhetett oda időben. Az egyik démon egy tűzlabdát varázsolt a kezébe. Az ártatlan védekezőleg felemelte a kezét, amiből váratlanul hatalmas fény tört elő, elvakítva ezzel ellenfeleit. Nem lehetett tudni, ki lepődött meg jobban, a démonok, a lány vagy a kocsma előtt állók. Amint Wyatt odaért, egy energiagömbbel elpusztította az egyiket. A másik látva társa vereségét, úgy döntött visszavonulót fúj. Mielőtt még a fiú elpusztíthatta volna, elmenekült. Wyatt csalódottan nézett utána, majd letérdelt a lányhoz, és a sebe fölé emelte a kezét.
- Jól vagy? – segítette fel, miután már a kicsi heg is eltűnt.
- Öhm… Azt hiszem… - felelte tétovázva. – Köszönöm.
- Ugyan nincs mit –mosolygott, miközben öccse és a sötét hajú nő is csatlakozott hozzájuk.
- Jól vagytok? – kérdezte az idegen lány, mire mindenki bólintott.  
- Nem volt semmi, amit az előbb csináltál! – vigyorgott a szőke lányra Chris, mire bátyja oldalba bökte - Oh… Chris vagyok, ő pedig a bátyám Wyatt.
- July. – nyújtott kezet a szőke lány.
- Carmen – mutatkozott be a sötét hajú is.
- Azt hiszem, ezt máshol kéne folytatnunk… - nézett Wyatt a kocsma előtt állókra. – Nem tetszett nekik, hogy elpusztítottuk a démonokat. Beszéljük ezt meg Melindánál.

Nem sokkal később a kis csapat már Melinda asztalánál tárgyalta ki a történteket. July elég jól fogatta a tényt, hogy boszorkány. Egy kis időt kért, amikor mindenki békén hagyta, majd miután újra megszólalt úgy beszélt a dologról, mintha ez lenne a legtermészetesebb.
- Nem tudjátok, kik támadtak meg titeket? – kérdezte Melinda.
- Láttam egy jelet a karjukon – közölte Carmen, majd fogott egy lapot, tollat és tintát vett elő és lerajzolta – Fogalmam sincs, mi lehet ez. Még nem láttam ezt a jelet.
- Én viszont igen! – felelte Cameron –Ez az egyik alvilági klán jelképe. Régen Mors-ot szolgálta és miután ő elbukott hatalomra akart törni.
- Mors? – kérdezett közbe Chris – Ő ki?
- Régen ő egyesítette a démonokat. Hatalmas ereje volt, nem mert senki szembeszállni vele. A boszorkák végül megelégelték a dolgot, és egy csoportot alakították, akiknek sikerült visszaűzniük oda, ahonnan jött.
- Matthew is őt segítette… - gondolkodott hangosan Melinda – Ha jól emlékszem azt mondta, hogy ő az egyetlen, aki vissza tudja hozni… Ezután zártam a medálba…
- Meg kell találnunk a klánt! – állt fel tettre készen Wyatt – Ha July kell nekik, nem adják fel olyan könnyen. Vissza fognak jönni érte!
- Segítek felkészíteni Julyt. – ajánlkozott Carmen - Megtanítom, hogyan használd a képességedet. – magyarázta, mire a lány bólintott. – Haza is megyek. Van néhány hasznos holmim otthon.